Az 1867-es kiegyezés után Magyarország társadalmában található egy feudális rendszer ahol még mindíg a földbirtok határoz meg mindent, és található egy modern városi világ is, ahol a társadalom már polgári jellegű. Egymás mellett éltek a régi agrár és a polgári társadalom. Az agrár társadalom csúcsát az arisztokrácia jelentette. Hatalmas földbirtokkal rendelkeztek, óriási vagyonuk volt, közülük kerűltek ki a polikai vezetők. Őket követték a birtokos nemesek, akik a 19-ik század végére elszegényedtek, ők alkották a dzsentriket Magyarországon. Tőkehiány miatt nem tudták a birtokaikat modernizálni, ezért eladósodtak. Állami hivatalt vállaltak vagy elmentek katona tisztnek. Utánnuk következett a gazdagparasztság. Már nem csak ők maguk művelték földjeiket, hanem a napszámosok. A középparasztság a megélhetése érdekében rászorúlt bérmunkákra. A szegényparasztság nem rendelkezett földtulajdonnal, számukra az egyetlen megélhetés a napszám, az idénymunka, és akkoriban Magyarország gazdasági fejlődésének ksözönhetően sok volt a munka, azonban a század forduló végére befejeződtek a munkák, így nem volt munkalehetőség. A polgári társadalalom felsőfokát a nagyvállalkozók és a bankárok azaz a nagypolgárság alkották. A középvállalkozokhóz tartózó vállalkozók, kereskedőknek nem volt nagy vagyonuk, a dzsentrikkel ők alkották az úri középosztályt. A munkásságnak több mint egymillióra nőtt a létszáma, magas volt a szakmunkások aránya, akik kispolgári szinten éltek a segédmunkások helyzete kedvezőtlenebb volt. Magyarországon kialakuló torlódó társadalmak között ellentétek jöttek létre.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://pacek.blog.hu/api/trackback/id/tr406919947
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.